Nem tudom szavakba önteni a deviantART iránti szeretetemet és hálámat. Olyan alkotásokkal találkozok, amiktől tátva marad a szám. Vagy éppen megnevettetnek. Példának okáért az alábbi kettő:
Szerelmes vagyok ezekbe a démonokba. Elragadóak, kifinomultak és bájosak. De mindenekelőtt, végzetesek. Talán pont ezért lopták be magukat a szívembe. A képről egyedül Lilith úrnőt hiányolom.
Ma sütött a nap, énekeltek a madarak, úgyhogy arra a döntésre jutottam, aktivizálnom kell magam. Miután elmentem boltba, feldíszítettem a tojásfát és virágot ültettem. (Gyűszűvirág.) Még mindig rajongok a halált hozó füvekért. Ez valószínűleg egy olyan rajongásom, amit nem tudok kinőni. És talán nem is feltétlenül kell. Ha sikerült életben tartanom az elültetett gyönyörűséget, ilyen szépség születhet:
A következő cél a sisakvirág.
A nap végére pedig lőttem pár képet az álmos nap által beragyogott tájról: (kattintásra eredeti méretben is megtekinthetők)
