Tiétek az életem

Hát nem csodálatos cím? Önmagáért beszél. Természetesen egy könyről van szó, amiről igyekszem helytálló véleményt alkotni.

Múlt héten került a kezembe Marlene Dietrich saját maga általá írt önéletrajza, amit tegnap fejeztem be. Mielőtt a műről beszélnék, essék néhány szó az említett berlini fruskáról is:

1901-ben született, porosz rendőrtiszti családba. Valódi neve Marie Magdalene Dietrich, Ő kezdte el “Marlene”-nek hívatni magát. Kiskorától kezdve hegedűművésznek készült, de egy ínhüvelygyulladás miatt ilyen jellegű karrierje, ezért 1921-től Berlinben folytatta tanulmányait színésznőként. A Kék Angyal c. filmmel lett világhírű, később Őt magát is ezen a néven említették. Josef von Sternberg rendezővel Amerikába utaztak és együtt leforgatták Marlene legnagyobb filmjeit.

1936-ban visszautasította Hitler kérését, miszerint térjen haza Németországba és ott forgasson filmeket. Nyíltan kiállt a Náci Birodalom ellen, a Második Világháború idején amerikai oldalon harcolt, amiért számos kitűntetésben részesült.

Utolsó filmjét 1953-ban forgatta, Ítélet Nürnbergben címmmel. Ezután kizárólag színpadon szerepelt, énekesnőként. Hangja is világhírű volt, csakúgy mint színészi játéka. 2000-ben megfilmesítették életet, Marlene néven.

Tartalmas élete 1992. május 6-án ért véget. Utolsó éveiben már csak unokájának engedte látni magát, lányával is telefonon tartották a kapcsolatot.

A könyvről: Marlene ezzel is megmutatta, hogy istenadta tehetsége van a művészetekhez, ugyanis egy hivatátos írót megszégyenítő módon fejezte ki önmagát. A könyv négy nagyobb résznől áll: kiskorától kezdve láthatjuk a filmcsillag felemelkedését, amit aztán a háború félbeszakít és végül lezárja az újrakezdéssel. (Milyen kis ironikus.) Saját maga akart hiteles képet adni életéről, ugyanis az Ő szavaival élve sok firkász hordott össze róla sok hazugságot.

Részletesen beszél a karriere kezdetéről, számba vesz minden embert aki a legkisebb hatást is gyakorolta rá. A végzet asszonyaként tekintettek rá erős, méltóságteljes megjelenése miatt, de állítása szerint ennek épp az ellenkezője volt: egy egyszerű nő, akit könnyű megríkatni, akinek mindig szüksége van az útmutatásra.

A katonaságnál eltöltött idejét úgy írta le, hogy az ember már-már sajnálja, hogy nem lehetett része benne. Nagyon bátran és hűségesen viselkedett, aminek tanubizonyságaként szóljon az alábbi idézet:

“Fiatal vagy, előtted az egész élet. Az aknamezőn én megyek elöl, és te lépsz a lábnyomomba. Ily módon én a levegőbe repülök, még mielőtt te rálépnél arra az átkozott aknára.”

Néhol meghatóak, máskor erőt adók a szavai. Sajnos nem tudom szavakba önteni az iránta érzett szeretetem és csodálatom. Remélem Te is, kedves olvasóm kedvet kaptál a könyv elolvasásához. Lehet belőle tanulni, annyi biztos: színészetről, éneklésről, háborúról és vallásról, szerelemről és barátságról, de még magunkról is.